| Várhelyi Csilla - Vízparti gondolatok | |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| Tisztelt Megnyitó Közönség! Várhelyi Csilla, kedves tanítványom volt 5 éven keresztül a Képzőművészeti Egyetemen. Egyénisége, intellektuális érzékenysége, vívódó komolysága olyan szellemi, lelki atmoszférát teremtett legtöbbször, ami a kölcsönös eszmecsere, a korrektúra nagyszerű terepe lehetett a műteremben. Mik azok a dolgok, amelyek tűnődéseink alapját képezik, és a folyamatos én-keresés útján fontossá válnak, formát találnak,tárgyiasulnak? Mindig a keletkezés rejtélye körüli történések értelmezése, az ihletettség, a látomás és az indulat ereje ad valamiféle támpontot alkati sajátosságainknak, önmagunk meghatározásának. Milyen irányt szabjak bensőm, - legtöbbször hangtalan - vágyainak, ami árnyalt összetettségénél fogva képes megformálni, szűkszavú, vagy túlcsorduló gazdagságával élményeimet? Melyek azok a fontos döntések, amelyek folyamatos szellemi, kritikai éberségre sarkallnak, és egy olyan teljességet eredményeznek, ahol a gondolat minősége bekapcsolódik az "emberi érzületközösség nagy áramába"? (Supka Manna idézet) Vívódásaink végtelen sorozata, víziók sokasága kavarog, minden ecsetnyomot létrehozó késztetés mögött. Vajon a gesztusok egymásra rakódó indulathalmaza összeadódik, és olyan közlésre kész összességet eredményez, ami a legbensőbb vágyainkat is kielégíti? Kérdések, kételyek! Ezek a kérdések, kételyek indították valójában el, hogy legyenek felelősségteljes döntéseink, amelyek összetett módon, a képszövet minden porcikájában megformálva, megjelennek. A vállalás szellemi kockázatát felmutatva, a bizonyosság-keresés határozottságával kell elindulni azon az úton, ami minden valószínűség szerint számunkra a legfontosabb mozzanatokat megjelenítő, életteli kutatási terület, a titkok világa. Várhelyi Csilla arspoetikus megnyilvánulásaiban az a kutató szándék jelenik meg, ahol az élethelyzetek jelképes tartalma, vagy a kapcsolatokban rejlő látens üzenet megfogalmazására lehetőség nyílik. Ugyanakkor természetes módon megérinti - koránál fogva - az Y és Z generáció sajátos virtuális összeköttetés-függő, elszigetelt világa, ahol az élet színtere döntően a mobiltelefon kijelzőjére tevődik át, és az emberi tekintetek egyre ritkábban találkoznak. Mindezekből szinte logikusan következik, hogy az előbb említett elidegenítő hatások valami tiszta, archaikus ősállapot megragadásához vezetnek. Várhelyi Csilla a természet és az ember viszonyát erős jelképként értelmezve, elindult azon az úton, ahol ezek a viszonylatok, képi értelmezésük minél árnyaltabban megjeleníthető. A táj, mint az emberre ható legközvetlenebb és legrégibb ingerforrás, kimeríthetetlen, és mindig aktuális, korszerű tematika, ami a festő számára bőséges lehetőséget kínál a számára fontos értékek felmutatására. Meglepőnek tűnhet, ha azt mondom, hogy a munkák nagy része egyfajta mérlegelő "tájtesztelés", ahol a tájélmény és a hozzá kapcsolódó ember-motívum egymáshoz illeszkedése, viszonyulása a legfontosabb festészeti probléma Csilla számára. A különböző felületek, nyomhalmazok árnyalt megjelenítése, valamint a vizuális dráma, ami nem más, mint egy minősített képi feszültség megteremtése, elmélyült, odaadó önfeledtséget követelő folyamatos munkálkodás. Inspiratív módon hatnak rá a különböző halmazállapotú anyagokban rejlő kifejezési lehetőségek, melyek a képépítés folyamatában egy emelkedett, árnyaltabb szint megformálását teszik lehetővé. A vízhez való ösztönös kötődése is azt bizonyítja, hogy az egyik legfontosabb őselem, szinte végtelen lehetőséget kínál számára a képi poézis megformálására. A képépítő kalandozások során, az élmények motívummá alakulása - a festő számára - meghatározó hangzások létrejöttét eredményezik. Itt álljon egy megállapítás: Az indulattal telített kifejezési vágy, természetes kételyeink ellenére, nagyobb esélyt biztosít egy sokrétű, karakteres képi összesség megvalósítására. Így valójában a végső kérdés: kinek, miről szól a képi közlés keserves, felelősségteljes folyamata? A vizuális ingerek túltengő agresszív kínálata, a vizuális szennyezés felgyorsulása nagy felelősséget ró az alkotóra, és a befogadóra egyaránt. Várhelyi Csilla ezen az úton elindulva építkezik, alakítja képi világát, amihez e kiállítás kapcsán is sok sikert kívánok! 2016. január 23. Nagy Gábor festőművész Szolnok, Szoboszlai Galéria |
|