1961, 1974, 1976 • Szolnok
1976, 1980 • Párizs
1970 • Riihimäki (FIN)
1974 • Tampere
1976 • Japán
1976, 1982, 1986 • Debrecen
1980 • Szolnoki Galéria, Szolnok (gyűjt., kat.)
1983 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.)
Galerie Feiselgasteiing, München
1983, 1988 • Csók Galéria, Budapest
1984 • Cegléd • Miskolc
1990 • Rüsselsheim
1995 • Szolnoki Galéria, Szolnok (jubileumi)
1956. szeptember 5-én születtem Budapesten.
A Török Pál utcai Képző és Iparművészeti Szakközépiskolába jártam, szobrász szakra. Tanáraim többek között Czider Antal,
Mészáros Mihály és Csíkszentmihályi Róbert voltak. Érettségi után kitanultam a kőfaragást, majd jött a Képzőművészeti Főiskola, ahol szobrász szakon végeztem. Mestereim Szabó Iván és Borsos Miklós voltak. Eleinte követ és fát faragtam, mostanában leginkább bronzszobrokat készítek.
1965-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei Somogyi József, Szabó Iván, Pátzay Pál és Ferenczy Béni voltak. 1965-től 1979-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanított. Monumentális köztéri munkákat, kisplasztikákat, és érmeket egyaránt készített. Műveit expresszív hangvételű figuralitás, részletgazdag és nagyvonalú mintázás váltakozása jellemzi. 1980-ban Munkácsy-díjat kapott. 1982-től haláláig a Mezőtúri alkotótelep egyik vezetője volt. 1985-ben Aranydiploma-díjat kapott. Közel 70 köztéri szobrot állított föl. Műveit közgyűjteményekben őrzik.
Tűzhajú — empátia (a művész fia, Borbás Márton gondolatai)
Fesztelen könnyedség, a tűz lobogása, a tiszta tánc. Együtt, vele szenvedni.
Amikor a tánc közlés, a mozdulat a tartalom. A gondolat szava. Az észlelés nyelvén artikulált szókincs. Szavak nélkül nincsenek gondolatok, de a szó egyben a személyes érzelem is. Több mint köznyelv egy közösségben.
Mégis, a test egyetlen mozdulatával vajon képes-e közölni ilyen összetett tartalmat? Képes-e az érzelmek, a közvetlen emberi viszonyok szabályain túl mélyebbre nyúlni és válaszolni az élet specifikusabb kérdéseire is? Nem tudok erre a kérdésre válaszolni.
A tánc: közismeret, mert az emberi test jelrendszere mindenkinek közlés. Ha a testi kifejezés tudást, ügyességet, beavatott érzékenységű művet jelenít meg a kifejezni igyekvő ember által, akkor ez a tudás testünk kifejezőerejének ismeretét, mozdulataink gondolat és érzelem közvetítő képességének ügyes birtoklását jelenti. Ebben az ügyességben ez a női alak különös mozdulatával szólít meg és olyasmit üzen: — Várj csak! Van még valami más is.
Valóságtartománya egy emberi mozdulat, teste mégis fáklyaként lobog. E mozdulat, mint a tánc, megszólít, ha nézed. Formavilágát a mozdulatlehetőségek tagolják szavakká, fogalmakká, amelyből a teremtő képzelet választja ki a céljának megfelelőt, érzelmeket kifejezve. Így képes a művész akár a hétköznapi mozdulatot is művészetének eszközévé lényegíteni, mely végül spirituális tartalommal is bírhat.
Ez a mozdulat önmagában is összetett, szavakkal nehezen megfogalmazható érzéseket, hangulatokat fejez ki, gondolatmezőket fakaszt érzelmi közege. Inkább szókép, mint egyetlen szó. Természet adta jelrendszerünk egy kivételes eleme. Valósága különös. Reá nézel és nem érted biztosan. Reá nézel és érzed, érezned kell valamit, mégsem vagy bizonyos abban, mit kell megértened. Igen, a közönséget nevelni kell. Nevelni, hogy kiszabaduljon a nyelv kötelmeiből.
Chiovini Ferenc Munkácsy-díjas festőművész
(Besenyszög, 1899. november 16 – Szolnok,
1981. december 9.)
Az olasz származású Chiovini család sarja volt,
családtagjai között sok művész található. Chiovini
Ferenc gyermekkori falusi élményei művészetére is
kihatottak, már kamaszkorában szívesen rajzolgatott.
Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett.
1917 májusában az olasz frontra került. 1924-től a Magyar
Képzőművészeti Főiskolán olyan neves mesterektől tanulta
a mesterség fortélyait, mint Balló Endre, Rudnay Gyula,
Vágó Pál. 1925-ben vendégtagságot nyert a Szolnoki
művésztelepre. Az 1930-as években olajfesték helyett
temperát használt alkotásaihoz. 1935-36 között a római
akadémia freskó-festő szakán végzett tanulmányokat,
mint ösztöndíjas; műtermében III. Viktor Emánuel olasz
király is megfordult. Rajztanulmányokat végzett Firenzében is.
1947-től 1949-ig Szolnok megye építésügyi igazgatójaként a
második világháborúban jelentős károkat szenvedett
művésztelep helyreállításán dolgozott.
Festészete elsősorban az Alföldhöz kapcsolódik,
mindemellett jelentős egyházi műveket is alkotott.
Virtuóz rajztudásával, sajátos szerkesztőkészséggel,
a plein air eszközeivel az "ősi Alföld monumentalitását"
festette. Tempera festményeit realizmus, mély, tüzes,
élénk színek, erős színellentétek, egyre expresszívebbé
váló kifejezésmód jellemzik. Festményeinek tárgya az
alföldi ember élete, a munka, az utazás, lakodalmak,
vásárok, ünnepek. Tájképein ménesek, gulyák, vörös
naplementék, országutak, lovas kompozíciók, szolnoki
részletek jelennek meg. Freskófestészetéből
megemlítendők az Aba-Novák Vilmossal együtt készített jászszentandrási templom freskói, továbbá a
békésszentandrási, szolnoki és ceglédi templomfreskók.
A szolnoki Újvárosi Temetői Szentlélek templom freskóit a művész, az ornamentikát pedig felesége, Wegling Irén festőművésznő tervezte. 1966-ban kapott Munkácsy-díjat. (Forrás: Wikipédia)
„ A festészetnek nem az a célja, hogy felismerjük a láthatót, hanem hogy segítsen megismerni a láthatatlant.”
1966-ban született Korondon, Erdélyben.
Művészeti tanulmányait Székelyudvarhelyi Művészeti Iskolában,
majd a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban végezte grafika szakon.
Mesterei voltak Molnár Dénes és Bordi Géza. Családjával 1990-től él
Magyarországon. Dolgozott a Budapest Film Vállalat grafikusaként,
1991-től szellemi szabadfoglalkozású művész. Tagja lett az ÁJIN
csoportnak, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1992-től a
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
1982-től vesz részt hazai és külföldi kiállításokon.
Első egyéni kiállítása 1983-ban az Apolló Galériában
Marosvásárhelyen nyílt, ezt követte több, mint húsz
egyéni kiállítás, többek között az USA-ban, Magyarországon.
Néhány az utóbbi évek egyéni kiállításaiból:
2008 Platán Étterem - Veress Enéh szobrászművésszel, Budapest
2008 Arten Galéria - Budapest
2009 Levendula Galéria - Gödöllő
2010 "Terza Saletta" Ybl Palota,
Pesti Lámpás Étterem és Kávéház, Budapest
2010 "Hommage" Juhász Tünde iparművésszel Levendula Galéria, Gödöllő
2012 „Átváltozások” Budapest – Fasori Evangélikus Közösségi Ház Szalonja
2013 Sziget – Levendula Galéria, Gödöllő
2014 Szent és profán – Szoboszlai Galéria, Szolnok
 |
 |
 |
Fazekas Magdolna (Kispest, 1933.március 4.) festőművész
Festészeti tanulmányait 1952-1958 között, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Mesterei Bencze László, Fónyi Géza. 1958 óta Szolnokon él, a Szolnoki művésztelep alkotója. Férjével, Meggyes László (1928-2003) festőművésszel együtt alapító tagja volt a Mezőtúri Alkotótelepnek. Inspiratív eleme a táj, képei olykor a látvány és látomás határán jönnek létre, impresszionisztikus hangulatot árasztanak. Fazekas Magdolna nagyszerű kolorista és főiskolás korától figyelemre méltóan invenciózus, érzékeny arcképfestő. (Forrás: Wikipédia)
Ő maga így vall életéről, művészetéről (Szolnokiak Szolnokról, Rotary Club Szolnok, 2001)
„Körülvesz a természet. Az ablakból figyelem a kertet. Ezüstös hang jelez a ködös reggelben. Cinkék röpködnek mindenfelől – pillanatok alatt fölszedik a magot, amit az előbb kiszórtam. Jönnek minden reggel – amíg kitavaszodik. Öröm tölt el, munkához látok.
A kertben nyugalom van, az utca forgalmának zaja alig zavarja meg a csendet. A városból hazaérkezve – ez a kert oázis – a fák alatt és bent a műteremben elmélyülten tudok dolgozni. A természet közelsége a nap- és évszakok változásában újabb és újabb színvarázslattal állandóan inspirál, megindít, festésre késztet.”
Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész
Munkásságával a nagykun hagyományok őrzésének egyik legfőbb istápolója. 1951. május 28-án született Karcagon. A Györfiek Erdélyből
települtek Karcagra. Édesanyja Ökrös Zsuzsanna is karcagi születésű. Már az általános iskolában kiderült róla, hogy ügyesen rajzol, fest és agyagból mindenféle figurákat formáz.
Középiskoláját Budapesten, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végezte. 1973-ban felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszakára. Öt évet végzett a főiskolán. A negyedik év végén diplomát kapott, de még ott maradt egy évig az úgynevezett művészképzőben. Az ötödik évfolyamon kapta meg az első megrendelését egy szoborra.
Egy Damjanich - portrét kellett elkészítenie, amelyet 1979. március 15-én avattak fel Hatvan egyik közterén.
A főiskola elvégzése után visszatért Karcagra. 1979-ben városi ösztöndíjat, műtermet és öntőműhelyt is kapott.Alkotásaiban különös előszeretettel ábrázolja a lovat. 1980-ban állította fel első karcagi köztéri szobrát, "A ménesek emlékére" című alkotást. Előszeretettel ábrázol történelmi személyeket (Damjanich János portréja, Zrínyi Ilona reliefje, Bajcsy-Zsilinszky emlékmű, Szabolcs vezér szobra)
2001-ben a Millennium tiszteletére készítette el Szolnok város részére Szent István királyunk szobrát, az ópusztaszeri történelmi
panteonba pedig IV. Kun László király Bronz mellszobrát. 2002-ben Gyöngyös város felkérésére Kossuth Lajos szobrát mintázta meg.
Szülővárosában 12 köztéri szobra áll. Györffy István néprajztudós nagyméretű szobra, amely a Nagykun Múzeum bejárata előtt áll,
meghozta számára az országos elismerést is.
Munkájáért 1984-ben Munkácsy-díjat kapott. 1995-ben a Jászkun redemptio 250 éves évfordulója tiszteletére készítette el a kun
ősök emlékét őrző szobor együttest, továbbá a Millenniumi emlékművet 2001-ben. Azóta is folyamatosan alkot.
Kimagasló művészi munkáját, hagyományápoló tevékenységét számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el. Györfi Sándor a kun hagyományok tudatos újjáélesztője és ápolója, méltán vívta ki a szakma és a helyi közösség elismerését és megbecsülését.
(Forrás: Karcag város honlapja)
Kiss-Roóz Ilona (Szatmárnémeti, 1920. december 11 – Budapest, 2010. április 5.) keramikus művész
1936-ban beiratkozott az Iparművészeti Főiskola kerámia szakára, ahol Orbán Antal és Ohhmann Béla voltak a tanárai. 1941-ben végbizonyítványt kapott, majd 1943-ban kapta meg kitüntetéses oklevelét (diplomamunkája a Magyar Betlehem című kerámia volt). A háborús évek és az újjáépítés időszaka nehéz esztendőket jelentettek számára. El kellett kezdeni művészi pályafutását, de ezek az évek nem kedveztek ennek. Bérelt egy pincét műteremnek, ott dolgozott, ezzel párhuzamosan Gádor István tanársegédje lett a Főiskolán. 1952-től önálló művész lett, amit alkotott, eladta, ez jelentette megélhetését. Később murális munkákat készített Székesfehérvárra, Szegedre és Sopronba, sőt edényeket is. Művészetét egyre inkább elismerték, első kiállítását már 1947-ben megtartotta.
 |
|
Kohán György (Gyulavári 1910. február 22. – Gyula, 1966. december 16.) Kossuth-és Munkácsy-díjas festőművész. Korán felismert tehetsége tette lehetővé, hogy apja kovácsműhelyéből a Képzőművészeti Főiskolára kerüljön, ahol Glatz Oszkár növendéke volt 1929 és 1930 között.
1930-ban kiállítással mutatkozott be Budapesten, a Nyugat képtárlatán. Ezután rövid időt Párizsban töltött.1933-ban Hódmezővásárhelyre költözött, ahol bekapcsolódott a város művészeti életébe, és egyik alapító tagja lett a megalakuló Tornyai Társaságnak. 1935-ben Milánóban járt tanulmányúton. Az 1950-es évek elején kizárták a Képzőművészek Szövetségéből. Ekkor a tiltott kategóriába került, kiállításai szüneteltek. Hol provinciálisnak, hol formalistának bélyegezték. Hódmezővásárhelyen 1956-ban, a Tornyai János Múzeum másodrangú kiállító helyén, a Petőfi Sándor Művelődési Házban tudott végre egyéni kiállítást rendezni. A fővárosban majd csak 1959-ben rendezhetett önálló kiállítást a Műcsarnokban és részt vehetett a vásárhelyi Őszi Tárlaton, ahol elnyerte a tárlat legrangosabb díját, a Tornyai plakettet. Az alföldi képzőművészeti rendezvényeknek (Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Szegedi Nyári Tárlatok, békéscsabai Alföldi Tárlatok) ekkortól haláláig részvevője volt. 1965-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt nagyhatású kiállítása, mivel ebben az időben kezdett elfogadottá válni, hogy a témákat lehet modern stílusban is ábrázolni. Élete végére megjöttek az elismerések: a Tornyai plakett (1959) után kétszer Munkácsy-díjat (1960, 1964), majd Kossuth-díjat (1966) kapott. |
A művész galériánkban megtalálható alkotásai
1971-ben született Budapesten. Ötvös tanulmányokat végzett a Képző és
Iparművészeti Szakközépiskolában, majd Bartha Ágnes ötvösművésznél. 1993 óta önnálóan dolgozik.
Egyedi ezüst, illetve arany ékszereket tervez és készít, kizárólag kézi munkával.
A tárgyaihoz használt köveket többnyire maga csiszolja.Tagja a Fiatal
Iparművészek Studiójának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
Kiállitásai:
2005: Collegium Hungaricum, Bécs
2005:” Kortárs Ötvösművészet”, Péceli kastély
2005: Szalóky Galéria, Bank Center, Budapest/önálló, George Radic-csal
2007: Blickfang, Bécs
2009: VII. Ötvösművészeti Biennálé, Bp. Klebelsberg Kultúrkúria
2009: Levendula Galéria, Gödöllő/önálló
2011: Ezüstláz Galéria,
A művészet az élet minőségének javítását szolgálja.
Az iparművészetre ez tárgyiasulva is igaz, az
ötvösművészetben e cél a legegyszerűbben tetten érhető.
Ékszereimmel az embereket szeretném szebbé, boldogabbá,
elégedettebbé tenni.
A technika, melyet használok, a formavilág, melyből építkezem,
évezredek ötvöseinek, művészeinek, alkotóinak öröksége.
Egy hagyományt szeretnék folytatni, az emberi kéz munkájának, a képzelet végtelen játékának hagyományát.
Kuti Krisztina
1938-ban születtem, Békésszentandráson.
Szarvasi gimnázium, tanárképző főiskola Szeged, ahol Vinkler László volt a mesterem. Hat évig általános iskolai tanár (Kaposvár), majd Eger, a tanárképzőn főiskolai docens.
Derkovits ösztöndíj, SZOT-díj, Munkácsy-díj (1970),
Magyar Köztársaság Érdemes művésze (1988),
Magyar Művészetért díj (2007).
Az MTA Széchenyi Irodalmi-és Művészeti Akadémia tagja. Kuratóriumi tag, mezőtúri Művészeti Közalapítvány.
Díjak kiállításokon: Rippl-Rónai díj, Tornyai plakett, Lublin(Pl)
Nemzetközi Biennálé nagydíja, Losonci Akvarell Triennálé nagydíja,
Kassai Festészeti Biennálé különdíja, Aradi Nemzetközi Biennálé (Eugen Popa) a legjobb grafika díja.
Munkák gyűjteményekben:
Magyar Nemzeti Galéria, Ludwig Gyűjtemény Achen, Pozsonyi Nemzeti Galéria, Leideni Egyetemi Klinika gyűjteménye,
Tornyai Múzeum Hódmezővásárhely, Dobó István Vármúzeum Eger, Salgótarjáni Múzeum, Kugler gyűjtemény,
T-Art gyűjtemény, Völgyi gyűjtemény, Cora van Zanten (NL) gyűjtemény, Majdaneki Háborúellenes gyűjtemény, Mezőtúri Művészeti Közalapítvány gyűjteménye.
Mostanában Hollandiában, Hágában és Alsmeerban párommal (Lous Stavijfzand-al) rendeztünk közös kiállítást, melyet a hágai magyar nagykövet nyitott meg.
2013 júliusában Vanta város ösztöndíjasaként egy hónapot töltöttem Finnországban. Elkészült a Lázár Ervin Négyszögletes kerek erdő című írásából készült animációs film első két része, melynek figuráit én terveztem.
A Vidéken című sorozat harmadik darabja szerepelt az izmiri (Törökország) „Ege Art” nemzetközi kiállításon és a Szolnoki Művészeti Biennálén. Végül is ez egy gyerekkori emlék újrateremtése, amikor – úgy nyár vége felé – az aratás után mezítláb jártuk a földeket, az új szántásokon földimogyorót keresve, a varjak által röptiben elejtett diók után bóklászva.
Néhány távoli állat érdekes formája, a karámok vonulata – mely szinte elvezetett bennünket a távolba – hirtelen eltűnt a látóhatáron. Széjjelhagyott kocsiféle tákolmányok,meg egy-egy furcsa, leveleit hullató magányos nyárfa, mely árnyékképét különös aura, szétszóródó fény vette körül.
A táj színe szinte kiégett sivatagi tájra emlékeztet.
Mindenesetre számomra megidézi a régmúlt gyerekkori hangulatot. Remélem, azok számára is tud valamit közvetíteni, akik nem hasonló környezetben töltötték gyermekkorukat.
Művészetének inspiratív eleme a táj, szűkebben az intim természet közeliség. Meditatív, szemlélődő alkat. Képein elsősorban a táj szeretete tükröződik, főleg a szolnoki Tisza és a Zagyva, valamint Mezőtúr természeti szépségei voltak nagy hatással rá.
Az atmoszferikus témák éppúgy érdekelték, mint az alföldi népélet mozzanatai, amit művein hitelesen színritmus érzéke.
Rendszeres résztvevője volt hazai tárlatoknak, ahol számos alkalommal díjazták munkáit.
Munkásságának elismeréseként 1998-ban megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét.
(Forrás: Damjanich János Múzeum honlapja)
1958 Dicsőszentmárton
Díjak:
1984 Képzőművészeti Főiskolások Orsz. Kiáll., II. díj, Brassó
1992 ˝Szikra˝c. film, Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál, Mikeldi da Plata díj, Bilbao
1997 Kecskeméti Tavaszi Tárlat díja
1997 Kortárs Költészet - Kortárs Grafika,(MAOSZ- díj), Kecskemét
1998 Kecskeméti Téli Tárlat díja
2001 ˝Pillangó˝c. film, Nemzetközi Envirofilm, Besztercebánya (szlov.) Műv. Akadémia díja
Egyéni kiállítások:
1985 Szatmárnémeti
1987 Nagybánya
1991 Ferenc József laktanya, Kecskemét (Majoros Gyulával)
1996 Téli Galéria, Szentendre (Krizbai Sándorral)
1997 Erdei Ferenc Művelődési Központ. Kecskemét, Bahia - pince Kecskemét
1999 Kecskeméti Képtár
2000 MAMÜ Galéria, Budapest
2001 Iskola Galéria, Tiszakécske
2002 Szigetszentmiklósi Városi Galéria (Damó Istvánnal, Lakatos Pállal. )
2002 Vízivárosi Galéria Bp.
2005 MAMÜ Galéria, Bp.
Nekem 8 teázó, Kecskemét
Városi Galéria, Kalocsa
2006 Bartók 32 Galéria, Bp. (Majoros Gyulával)
2008 VAM Design Galéria, Bp.
2009 Volksbank, Kecskemét
Bernády - ház, Marosvásárhely
Erdei Ferenc Műv. Ház, Kecskemét
2011 Erdei Ferenc Műv. Ház, Kecskemét, „Nyitott műterem”
2012 Dicsőszentmárton (Tirnaveni), RMDSZ- székház
2013 Evangélikus Lelkészi Hivatal, Kecskemét
2015 Szoboszlai Galéria, Szolnok
Miklós Árpád a festészet, a grafika, az animáció és a kísérleti film műfajaiban tevékenykedik. Minden műfajban, technikában fő
témájával a mozgás ábrázolásával kísérletezik. Sokáig rendezőként és animátorként dolgozott a Kecskemét Film Kft. stúdiójában és az itt szerzett tapasztalatokat használja fel munkáiban. Festészete a mozgáspályák és azt alkotó animációs
fázisok és utóképek absztrakciójára épül.
Az alább felsorolt témakörökben kísérletezik. Nagyméretű figurális munkáiban a mozgásban lévő emberi test deformációit mutatja állóképekbe kimerevítve. A groteszk torzulások nem önkényes elrajzolások, hanem az egymásra rakodó mozgásfázisokból erednek.Másik fő témája a portré. Itt elsősorban az emberi pszichével, a pillanatképekben meglevő kifejezések expresszivitásával és az elmosódó emlékképekkel foglalkozik.
Harmadik témaköre a „mozgó táj”. A közeli és a távoli térrétegekben, vonatkoztatási rendszerekben mozgó formák közti viszonyokat ábrázol. A nézőhöz közeli tárgyak látszólag gyorsabban mozognak a távoliakhoz viszonyítva.
Nádas Alexandra
festő- és grafikusművész
Szül: 1974. Budapest
Jelenleg Gyermelyen és Budapesten dolgozom.
Iskolák: 1995- 2000 Magyar Képzőművészeti Egyetem
(Mestereim voltak: Eszik Alajos, Pásztor Gábor, Somorjai Kiss Tibor) 1999 – Erasmus Ösztöndíjjal a Hágai Képzőművészeti Akadémián.
1996 óta több mint 50 önálló kiállításon mutatkoztam be itthon és külföldön.
2000 áprilisában jelent meg „Árnyalatnyitány”című verseskötetem a Kráter Könyvkiadó gondozásában, melyben az 53 vers mellett 18 grafikám is szerepel.
Díjak (válogatás):
1996 - Savoyai Jenő Alapítvány díja; 1999,
2004 - Barcsay Jenő Alapítvány díja ;
2000 - 47. Vásárhelyi Őszi Tárlaton a Nemzeti Kulturális Örökség
Minisztériumának Díja; 2006 - Gara Arnold Díj (I.) a Helikon Kiadó
Országos Pályázatán; 2006 – Szentes Város Önkormányzatának Díja
a Katona Kiss Ferenc és neje Alapítvány pályázatán;
2007 – Szegedi Nyári Tárlat, M. A. O. E. Díja;
2012 – Endre Béla díj (Vásárhelyi Őszi Tárlat)
Ösztöndíjak:
2002 - M. A. O. E. Alkotói Ösztöndíja
2006 – M. A. O. E. Alkotói Ösztöndíj
2009 – Budafok- Tétény XXII. ker. Önkormányzata
által kiírt Művészeti Ösztöndíj
2011 – „Druckkunst grenzenlos”, Hessisches Landesmuseum ösztöndíja
(1 hónap), Darmstadt, Projekt „artist in residence”.
Csónakház II. kép
Képeim legfontosabb eleme a táj, ami leginkább az épített környezet, az ember alkotta szerkezetekkel, épületekkel, tárgyakkal, de ugyanúgy megjelenik átvitt értelemben a természeti környezet is. A hétköznapi tájat, melyben nap, mint nap élünk, valamennyire átszellemítve, némely képemen, szinte profán oltárképpé fogalmazom át.
Nádas Alexandra
NAGY GÁBOR képzőművész
(Budapest, 1949)
1963-’67: Budapesti Képző-és Iparművészeti Gimnázium.
1967–’73: Magyar Képzőművészeti Főiskola. 1974-től 2011-ig
tanít a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, 1986-tól önálló
festő osztály. 1979-től adjunktus, 1980- Velencei Biennálé.
1980 -Munkácsy-díj, 1986-tól egyetemi docens.
2000-ben doktori fokozat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen,
2004-ben ugyanitt habilitáció.
2005-’07. Szeged, JGYPK Rajz Tanszék tudományos főmunkatárs.
2007. Vásárhelyi Őszi Tárlat: Tornyai-plakett.
2010. Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt.
Tagságok: MAOE; Magyar Vízfestők Társasága; Magyar Festők Társasága; Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége; Magyar Rézkarcoló- és Litográfus Művészek Egyesülete; Mednyánszky Társaság; Art 9 Egyesület; Szinyei Társaság; Magyar Nemzeti Galéria Baráti Köre; Rékassy Baráti Kör.
Ösztöndíjak: 1972. Római ösztöndíj; 1975. Derkovits ösztöndíj; 1983.
Cziffra Alapítvány ösztöndíja; 2005. MAOE alkotói ösztöndíj
1974 óta több száz egyéni és csoportos kiállításon vettem részt, Magyarországtól az Egyesült Államokig.
2011 óta vezetem a (saját alapítású) NaN-art Rajz- Tanoda és Grafikai Műhely festészeti és rajzi kurzusait.
Az utóbbi évek vertikális képépítő motívumai között – a „Létoszlop”, a „Fűkatedrálisok”, a „Tájmetszetek” – megjelent egy tárgyias elem,
a „bárány”, amely vágyaim szerint, de történetileg is, a tisztaság, az őszinteség, a szeretet és az áldozatvállalás nemes tartalom hordozója.
A Tájbalépő című képhez
"A táj magába foglal mindent. Kimeríthetetlen forrása a világról elmondható, összetett fontos tartalmaknak, döbbenetes összessége a múltnak, jelennek és a
kifürkészhetetlen jövőnek. A formateremtő akarat végtelen territóriuma a táj. Elindít és befogad, sebet ejt és gyógyít."
Nagy Gábor
Návay Sándor szobrász
Tanulmányait Hódmezővásárhely után a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában folytatta, ahol mesterei: T.Nagy Irén, Samu Katalin, és Kalmár Márton.
Érettségi után három évig az Alföldi Porcelángyár modellkészítője.
1977- 1981: Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán tanul, ahol mesterei : Bráda Tibor és Szabó Iván. Már az egyetemen kezdett megismerkedni a bronzöntéssel és munkáit azóta is maga önti bronzba az ősi viaszveszejtéses technikával.
Realista szellemű figuratív alkotásai lírai és humoros árnyaltságúak.
Az egyetem elvégzése óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 2003-tól a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének.
Díjak:
1986: Szőnyi- ösztöndíj, Olaszországban Dante Biennálén dicséret.
1982-től szerepel a vásárhelyi Őszi Tárlaton, ahol többször kapott munkajutalmat,
2003-ban a Csongrád Megyei Önkormányzatok Alapítványi Díja.
Őnálló kiállítások:
Hódmezővásárhely, Békéscsaba,Szentes, Nagykanizsa, Orosháza, Hatvan, Budapest, Ingelheim(D), Mainz(D), Szolnok.
Csoportos kiállítások: Hódmezővásárhely, Hatvan,Budapest, Békéscsaba, Szeged, Veszprém, Balatonakali.
Külföldi kiállítások: Németország, Olaszország, Franciaország, Kárpátalja (Verecke), Jugoszlávia, Hollandia.
Nemzetközi művésztelepek:
1982: nyíregyháza-sóstói alkotótelep.
1985-2005 között Nemzetközi Bronzöntő
Művésztelep résztvevője, egyben egyik alapító tagja.
Köztéri művei:
Funkcionális plasztika (1982, Debrecen)
Ivánka Zoltán (bronz dombormű, 1986, Hmvhely.
Németh László (emléktábla bronz portréval,1987, Hmvhely.
Stációk (14 bronz dombormű, 1989, Földeák, temető)
Nagy András János (szökőkút rekonstrukció 1991, Hmvhely)
Nagy Imre (bronz dombormű 1991, Hmvhely.)
II. világháborús emlékmű (1991 Nagymágocs,1992 Derekegyház, 1993 Battonya)
Nagy György (bronz dombormű1993, Hmvhely)
Dr. Sipka Sándor (bronz dombormű 1994, Hmvhely )
Gróf Széchenyi István (5/4-es mellszobor 2004, Hmvhely)
Török Sándor (bronz – kő emléktábla, 2009, Hmvhely.)
Munkái megtalálhatók hazai és külföldi múzeumok gyűjteményeiben.
Sulyok Gabriella Sopronban született 1938-ban.
1959-1964-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola
festő szakára járt.
1964-1965 a Szinház és Filmművészeti Főiskola
filmrendező, operatőr szakos hallgatója.
1965-1970 Bagdadban élt, az Iraki Régészeti Múzeumban dolgozott,
kosztümtörténeti kiadványokhoz rajzolt sumér,-babiloni- akkád és asszír viseleteket.
1970 óta Magyarországon él és grafikával
(rézkarcok és egyedi rajzok) foglalkozik.
1973-76 között Derkovits-ösztöndíjas. Az országos
kiállítások díjai mellett megkapta Sopron Kultúrájáért,
az Eötvös Alapítvány díját, valamint a Magyar
Művészeti Akadémia Koller-díját.
2004-ben Munkácsy- díjban részesült.
1961, 1974, 1976 • Szolnok
1976, 1980 • Párizs
1970 • Riihimäki (FIN)
1974 • Tampere
1976 • Japán
1976, 1982, 1986 • Debrecen
1980 • Szolnoki Galéria, Szolnok (gyűjt., kat.)
1983 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.)
Galerie Feiselgasteiing, München
1983, 1988 • Csók Galéria, Budapest
1984 • Cegléd • Miskolc
1990 • Rüsselsheim
1995 • Szolnoki Galéria, Szolnok (jubileumi)
Rajzversek
" A rajz érrendszerünk ritmusa, áramlása, vagy elhalkulása.
Szándékom a rajzban azoknak a természeti élményeknek
a megidézése, amelyek a táj gazdagságát összeszövik az
ég mozgalmasságával.
Egymást élteti a gomolygó felhő és a sötét földrög, vagy a
mindent átíró fűáradatok, lombol."
Sulyok Gabriella
Tenk László festőművészről
Tenk László festőművész 1943-ban született Nagybányán. A képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél volt a mestere.
1977-től él Csillaghegyen.Alapítója a T- Art Alapítványnak.
2001-ben Munkácsy Mihály díjat,
2007-ben Óbuda kultúrájáért-díjat,2008-ban pedig M.S. Mester-díjat kapott.
„Ha az ember Tenk László festményeinek dús és vonzó színharmóniáiba,
motívumainak megejtő szépségébe és romantikájába úgy feledkezik bele,
mint egy magával sodró szimfónikus zenemű hangjaiba,ellepi annak érzületi gazdagsága, és a belőle áradó spontán életöröm.”
Dr.Supka Magdolna
A Kopár kép-ről
A tájkép, számomra az utóbbi évtizedekben egyre fontosabb kifejezési eszközzé vált.
A megjelenített táj természete, hangulata,világítása, zaklatott, vagy nyugodt volta:
mind-mind különböző emberi érzések kifejezésére alkalmas. A délvidék rejtelmes gazdagsága számtalan kép születését inspirálta.
Ez esetben épp az ellenkezője fogott meg. A néptelen sziklás táj, a csenevész növények, a távlat, a forróság. Mindez együtt furcsa gondolatokat ébresztett. A magány és a magasság az ember lét kicsinységére és törékenységére, a nagy távlat pedig a mindenség nagyszerűségére világított rá.
Azt, hogy ezekből az érzésekből mit tudtam a kép kifejezésébe sűríteni, csupán az a Néző tudja megmondani, aki elég időt töltött a kép hatósugarában.
|
Szakmai életrajz |
|
|
Egyéni kiállítások 1983-88 Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, Budapest
|
|
|
Csoportos kiállítások 1996. Újjászületés, Csók István Galéria, Budapest, FISE Kulturális Intézet, Párizs, FISE |
|
|
|
|
 |
|
|
Tagság: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete |
Munkák köztéren: 1996. Világoszlop, Hajógyári-sziget |
| A művész galériánkban megtalálható alkotásai | |