dr. Barcsay István

Návay Sándor Fények és formák című kiállításának megnyitója

Szoboszlai Galéria, 2015. május 6.

Tisztelt Megjelentek! Kedves Vendégek!

Annak okán gyűltünk össze, hogy együtt ünnepeljük kedves barátom, Návay Sándor művészi pályájának újabb stációját, ezt a kiállítást.

Én jól ismerem Őt, közel egyszerre indult a pályánk, ha más-más területen is, Hódmezővásárhelyen. Iszogattunk, beszélgettünk, jókat ettünk együtt. Kirándultunk a gyerekekkel. Szereltünk autót és ott lábatlankodtam egy-egy öntésnél.

Akik nem ismernék, álljon itt néhány életrajzi adat: Návay Sándor 1955-ben született Hódmezővásárhelyen. Iskolai tanulmányait is itt kezdte, majd a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában érettségizett díszítő szobrász szakon. 1976-ban felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakára. Mesterei: Szabó Iván szobrászművész és Bráda Tibor festőművész voltak. A főiskola első évfolyamán ismerkedett meg a bronzöntéssel és azóta munkáit saját maga önti „viaszveszejtéses” technikával.

1981 óta a Művészeti Alapnak, 2003-tól pedig a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének tagja. Díjak: 1986 Szőnyi István ösztöndíj, Ravennai „Dante Biennálén” dicséret.

Itt szeretnék rákapaszkodni Dante-re és beszélni Návay Sándor művészetéről, a most kiállított alkotásairól. Dante Isteni Színjátékát mindenki ismeri. Azt már kevesebben tudják, hogy az „Isteni” jelzőt Boccaccio ragasztotta a Commediára. Dante fontosnak tartotta ezt a műfaji meghatározást!!! „A komédia a költői elbeszélés egy neme, mely minden egyébtől különbözik; anyagát illetőleg abban különbözik a tragédiától, hogy emez eleinte csodálatos és nyugodt folyású, végén szennyes, borzalmas; a komédia ellenben valami visszással kezdődik és boldogan végződik. Hasonlókép különböznek az előadás módjában is: a tragédia magasztos, fenséges hangon szól, a komédia egyszerű, alázatos hangon.”

Návay Sándor művei is ezt a szellemiséget hordozzák.

A művész egyszerre törekszik megmutatni a szépséget és a harmóniát a Büszke ló, a Fekete Akt, a női alakok a grafikákon, a Lány kutyával vagy az Ölelés és a Szélben című alkotásokban. Ugyanakkor megjelenik egy másik arca is műveiben: a szálkás, szikár megfogalmazás. Az emberiségért önmagát feláldozó Jézus alakja Corpus című művében.

Nem áll távol a groteszk sem alkotói habitusától: Az Egy keréken sorozat egyensúlyvesztése szinte filmkockánként rögzíti a hétköznapi drámát.

A ló minden kultúrában és minden korban az erő, a hatalom szimbóluma. A Győzelem című alkotás az ágaskodó ló győzelmi absztrakciója a mellső lábak és a nyak többszörös „V” alakjával. Absztrakció, vagy játékosság? Mindkettő! Mint ahogy a Lány kutyával egymásra felelgető ívei is. Büszkén vállalja az alkotó a szépséget, a valódi érzéseket egy olyan világban, ahol ez nem mindig számít divatosnak. A Don Quijote portré mellé tegyük oda Cervantes szép gondolatait művészetről és életről: „Igen szeretném, ha ezt a művészetet megbecsülnéd, és megbecsülnéd a színészeket és a szerzőket is, mert valamennyien hasznosak az emberi társadalomnak, hiszen lépten nyomon tükröt állítanak eléje, s az emberi élet cselekedeteit a legelevenebb színekben mutatják. S valóban nincs is semmi, ami élénkebben tárná fel előttünk, mik vagyunk, s miknek kellene lennünk.”

Ezekkel a gondolatokkal ajánlom szíves figyelmükbe Návay Sándor barátom kiállítását.