Vissza

 

Borbás Tibor/Kertész Tibor (Budapest, 1942. szeptember 29. – Mezőtúr, 1995. július 24.) Munkácsy-díjas szobrász- és éremművész.

1965-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei Somogyi József,  Szabó Iván, Pátzay Pál és Ferenczy Béni voltak. 1965-től 1979-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanított. Monumentális köztéri munkákat, kisplasztikákat, és érmeket egyaránt készített. Műveit expresszív hangvételű figuralitás, részletgazdag és nagyvonalú mintázás váltakozása jellemzi. 1980-ban Munkácsy-díjat kapott. 1982-től haláláig a Mezőtúri alkotótelep egyik vezetője volt. 1985-ben Aranydiploma-díjat kapott. Közel 70 köztéri szobrot állított föl. Műveit közgyűjteményekben őrzik.
 

Tűzhajú — empátia (a művész fia, Borbás Márton gondolatai)

Fesztelen könnyedség, a tűz lobogása, a tiszta tánc. Együtt, vele szenvedni.

Amikor a tánc közlés, a mozdulat a tartalom. A gondolat szava. Az észlelés nyelvén artikulált szókincs. Szavak nélkül nincsenek gondolatok, de a szó egyben a személyes érzelem is. Több mint köznyelv egy közösségben.
Mégis, a test egyetlen mozdulatával vajon képes-e közölni ilyen összetett tartalmat? Képes-e az érzelmek, a közvetlen emberi viszonyok szabályain túl mélyebbre nyúlni és válaszolni az élet specifikusabb kérdéseire is? Nem tudok erre a kérdésre válaszolni.
A tánc: közismeret, mert az emberi test jelrendszere mindenkinek közlés. Ha a testi kifejezés tudást, ügyességet, beavatott érzékenységű művet jelenít meg a kifejezni igyekvő ember által, akkor ez a tudás testünk kifejezőerejének ismeretét, mozdulataink gondolat és érzelem közvetítő képességének ügyes birtoklását jelenti. Ebben az ügyességben ez a női alak különös mozdulatával szólít meg és olyasmit üzen: — Várj csak! Van még valami más is.
Valóságtartománya egy emberi mozdulat, teste mégis fáklyaként lobog. E mozdulat, mint a tánc, megszólít, ha nézed. Formavilágát a mozdulatlehetőségek tagolják szavakká, fogalmakká, amelyből a teremtő képzelet választja ki a céljának megfelelőt, érzelmeket kifejezve. Így képes a művész akár a hétköznapi mozdulatot is művészetének eszközévé lényegíteni, mely végül spirituális tartalommal is bírhat.
Ez a mozdulat önmagában is összetett, szavakkal nehezen megfogalmazható érzéseket, hangulatokat fejez ki, gondolatmezőket fakaszt érzelmi közege. Inkább szókép, mint egyetlen szó. Természet adta jelrendszerünk egy kivételes eleme. Valósága különös. Reá nézel és nem érted biztosan. Reá nézel és érzed, érezned kell valamit, mégsem vagy bizonyos abban, mit kell megértened. Igen, a közönséget nevelni kell. Nevelni, hogy kiszabaduljon a nyelv kötelmeiből.